BENCZE ATTILA - OLVASNIVALÓ |
----------------- Irodalmi szekció ------------------ Magamról -------------------- Kötetlen írások -------------------- Versek ------------------- Elemzések ----------------- Képek ----------------- |
Magamról Hát igen. Nekem is, mint minden normális halandónak meg kellett születnem. És mint minden születendő halandó, kibújtam édes jó anyám, később sokáig gólyának titulált, piros pipacsából. Ez pontosan 1981 november. 17-én történt, Székely-udvarhelyen. Hajnali 8 óra tájban, akár egy alkesz, kibújtam a később az Univerzum elnyelésével is meggyanúsított fekete lyukból. Már azt hittem, hogy mind a többi velem egykorú istenverésnek, bejön az élet, a cucc, a pénz, a csajok. Lesz haverok, buli, bugyi nélkül Juli meg Fanta. De nem. Nem lett unalmas, mindennel megáldott és felvértezett gyerek és ifjúkor. Mint egy igazi Kusturica filmben: anyám tolvajlásért elkapott és bezárt prosti, apám pedig alkoholista. S a szegény, lassan elmélkedni kezdő kis emberből nem lett más, mint egy társadalmilag retardált, antiszociális, erogén zónájában arrogáns, pszicho analitikáját figyelembe véve depresszív és progresszív kriminológiai eset. E diagnózist saját magam határoztam meg, akkor, amikor arra vetemedtem, hogy nekifogjak verset írni. Mint házasságok, féltékenységi rohamaitól hátrányos helyzetűvé degradálódó repülő csészealj, elkezdtem evezni a széllel szembe, és a versek által, épp széttörné készülő testem fájdalmát a világba kiáltottam. Hát ezekből lettek a versek. Legújabb jóakarói eszmefuttatással arra kérnek, hogy végezzek el még pár egyetemet. A tudás telitettségének nem érzése az agyalapi mirigyek korlátozatlanságát átlépve, krónikus idegrendszeri problémák melegágyát szolgálhatja. Lehetek meleg, tömeggyilkos, öngyilkos, terrorista vagy éppen ágyhoz kötözött bolond. De ők jót akarnak. Filoszos élettörténetem hamarosan folytatom Elnézésüket kérem a kronológiai beálltás hiányosságai miatt De szerintem nem is a kronológia a cucc az irodalomba Sokkal inkább az anyag |
A NEVEM BENCZE ATTILA 1981 NOVEMBER 17-ÉN SZÜLETTEM, SZÉKELYUDVARHELYEN Igy kellett hát megszületnem, ahogy vagyok. Látod? MIkor egy bájos szürkületben nevemet kiáltod. Igy kellett hát megszületnem soványan, egyedül, árván. Nem búsulok ugyis eljön: beföd a föld, a kátrány. |